Diabétesz Hollywood szerint

Már régóta szerettem volna itt összegyűjteni azon filmek listáját, amelyek cukorbeteg főhősökkel vagy nem annyira hősökkel dolgozik vagy mutat be. Elsőként eszembejut a

- Con Air, amiben Nicolas Cage mint aktuális igazság-osztó és hős megmenti rabtársa életét azzal hogy keres neki inzulint egy elhagyott(!) reptér orvosi szobájában. És persze talál inzulint miután átugrott több tűzkarikán és betört ablakokon és aztán az izzadó, ájuló-félben lévő fickónak be is adja az életmentő inzulint. Bár 10 éve cukorbeteg vagyok nem tudom elképzelni, hogy pár napos inzulinozás nélkül ilyen erős reakciót váltson ki az alacsony vércukor, hiszen mitől menne le a cukor, ha egyszerűen nincs inzulinbevitel?? Ha pedig amiatt izzad mert magas, akkor se ilyen jellegű reakciót váltana ki, hanem kábé kiinná a csapot a fickó és aztán összepisilné magát, max elájul, de nem kezd el izzadni. Amúgy nekem tetszett a film, de tudni kell hogy popcorn kategóriába tartozik. Amíg eszed jó, de semmi tápértéke nincs. 

A másik film, ami szintén azt az érzést keltette bennem, hogy nem igazán akarja hollywood a cukorbetegséget igaz valójában megmutatni, hanem csak egy újabb eszköz amivel riadalmat, drámát és félelmet gerjeszt a nézőben. A pánik szobáról van szó, amiben ismét egy mellékeszereplő lesz rosszul, mivel hipoját nem tudja kontrollálni, tekintve, hogy be van zárva. Ebben az esetben logikusabb és egyértelműbb a film az előzőhöz képest. Jodie Foster azért könyörög hogy beadják a kislányának a glükagon injekciót, hogy a vércukra rendeződjön. Ezen a két filmen kívül még van jópár, ami a cukorbetegeket mint áldozatokat mutatja be. A következő listát a dLife.com -ról vettem. 

- Chocolat : Judi Dench játszik egy cukorbeteg nagymamát a filmben. Lánya kérése ellenére, miszerint diétáznia kellene, a nagymama titokban forró csokoládézni jár az újonnan nyílt csokoládézóba. A forrás szerint Dench a következő megjegyzést tette a filmről és az általa alakított karakterről: “A film végére, a csokoládé metaforájaként, mindenki eljut a szabad önkifejezéshez, a szexuális felszabadultsághoz és levetközik kötöttségeiket. Egyedül a diabéteszes nőnek nem jár ez ki. Vagyis mégiscsak részese volt, de meg is lett az ára.” Igen, az életébe kerül. Mindemellett a film nem kioktató. Amíg a csokoládézó hozzájárul a nagymama halálához, egyben meg is "gyógyítja" érzelmileg és ráeszmél az unokája és mások iránti szeretet fontosságra. Amikor láttam a Csokoládé című filmet, már cukorbeteg voltam és bizony kicsit ez jött le nekem is a nagy Csokoládé könyv és film láz közepette. Én nem ehetek csokoládét önkifejezésképpen és két kézzel. De aztán nem nagyon izgatott a dolog, mert tudtam hogy fontosabb az, hogy jól legyek, minthogy bedöljek egy marketing terméknek.

- Memento : A film egy igazi thriller annak minden elemével. Adott egy rövidtávú memóriával nem rendelkező főszereplő, Leonard, aki próbál egy kibogózhatatlannak tűnő sztori végére járni. A film nagyon izgalmas és érdekes, de az egyik legdrámaibb részt benne a kétkedő cukorbeteg felesége kapja. Ugyanis nem hisz a férje betegségében, miszerint nem emlékszik a pár perccel korábbi történésekre. Azért hogy lebuktassa megkéri hogy adja be neki az inzulinját. Amit a férje meg is tesz neki. Néhány perccel később ismét szól neki: "Ideje beadnod az inzulinomat". Leonard beadja neki az inzulint és aztán még ahányszor kéri a felesége, egészen addig amíg kómába nem esik és meg nem hal. Ez az a típikus szituáció, ami csak filmben fordulhat elő. Mégpedig egy jó nyomasztó thrillerben. Hülyeség, de legalább megfelel az igazságnak. Ha inzulin-túladagolásod van, kómába fogsz esni és akár meg is halhatsz.

További filmek:

"Acélmagnóliák", "Keresztapa III",  "Családba nem üt a ménkü" és a "Rosszbarátok (Big nothing)". Ezutóbbiról pár sort írnék, mert bár nem láttam és soha nem is hallottam róla, felkeltette az érdeklődésemet. A film stílusát tekintve thriller-krimi-komédia. Jó kis egyveleg és a sztori se semmi. A főszereplők csak a bajt keresik az egész filmben, amíg Hymes ügynök (nem mellesleg cukorbeteg) be nem jön a képbe mint nyomozó. Egyik erőszakosabb összecsapásuk során előkerül az inzulinos tű, mint fegyver... ekkor eldöntik hogy megölik, mégpedig úgy, hogy halálra etetik cukorral. Végül egy jókora cukros nyalókát adnak neki, amivel sikerül is a tervük. Pfff hát tényleg nem tudom meg merjem-e nézni ezutóbbit. Szerencsére fent van a youtube-on, így nem kell messze menni érte.

Csak mint mindig azt mondom. Óvatosan a filmekkel, a hírekkel és az újságcikkekkel. Nem mindig az az igaz, amit látsz, hallassz vagy olvasol. A diabétesz sokkal nyugodtabb és békésebb betegség mint ami a filmekből lejön. Csak megjegyzem hogy pont ezért annyira veszélyesen alattomos is...

Barokk vásár Valdemoroban

Tegnap az Avilában élő barátainknál töltött nagyon kellemes nap után hazaérve, gondoltuk megnézzük milyen az a "Feria Barroca" azaz barokk vásár itt Valdemoroban. Én, aki életem eddigi legnagyobb részét (14évet) a gyönyörű és egyre szépülő barokk győrben töltöttem, a legkevésbé számítottam arra ami várt bennünket a főtéren és azok környező kis utcáiban. Valdemoro egy régi múltra visszatekintő városka, kb. 60.000 lakossal. Építészetileg vannak egészen szép régi épületei (főtér, templomok és monostor), de természtesen mellette csakúgy mint bárhol máshol itt is sok a csúnya, fantáziátlan kocka épület is és sajnos ezek többségben vannak a belvárosban. Viszont a kultúrális élete nagyon mozgalmas. Ezúttal ismét meggyőződhettünk róla, hogy érdemes madridot hátrahagyni és egy kisebb településen élni. Ugyanis egy ekkorka városban meg lehet teremteni azt a bensőséges hangulatot, ami gyerekbarát, nem tömeg programba fulladó buli és ivászat. Emellett olyan felüdülés volt látni, hogy egy vásáron végre nem a szokvány kinai tömeggyártás ócska minőségű áruit látod viszont, hanem fajátékokat, helyi kézművesek által készített ékszereket, kerámia edényeket vagy akár édes és sós fimonságokat mint a kedvencünk a helyben sütött chips "patatas fritas artesanas".

Így találtunk rá többek között egy olyan standra is, ahol gyógyfüveket árultak. És itt jön az aktualitása a bejegyzésemnek. Ahogy a képen is látszik, közvetlenül a prosztata gyógyfüvek mellett, az első sorban árulták a Diabetes névre hallgató gyógyteát, amire természetesen kötelességemnek éreztem hogy rákérdezzek az inkább középkori mint barokk ruhába öltözött árusnál.

  

Ekkor kaptam egy szép hosszú felsorolást mindenféle gyógyfüvekről, aminek 90%-át természetesen nem tudnám elismételni vagy akár egyet se megnevezni. Ennek ellenére nem tágítottam és kicsit elbeszélgettem az árussal, akiről kiderült hogy egy andaluziai (egész pontosan Jaen-i) gyógyfű termesztő - Plantas Medicinales de Andalucía - cég képviselője és még honlapjuk is van! Az elbeszélgetéskor kiderült számomra, hogy az illető nem cukros, mivel nem teljesen logikus dolgokat sorolt fel példának arra hogy mire jó a gyógytea. Mint például a típikus hiba amiből egyből tudom hogy nem igazán vágja a témát az illető az a megfogalmazás hogy "súlyos cukorbeteg mivel injekciózza magát". Ilyen meghatározás tudtommal nincs az orvosi kifejezések között, ugyanis egy 2-es típusú cukorbeteg aki "csak" gyógyszereket szed, ugyanolyan komolyan veendő cukorbeteg mint egy 1-es típusú. Csupán más kezelést igényel az egyik mint a másik. Tehát amikor ezt az árus felvázolta, nyilvánvalóvá vált számomra hogy azt gondolja hogy a nagymamámnak veszem a teát és nem igazán tudok a cukorbetegségről sokat. A lényeg, hogy állítólag nem a cukrot csökkentő teák csoportjába sorolta az övéket, hanem egy olyan teának, ami egyensúlyban tartja a cukorszintet így csökkentve az inzulin igényt. A másik dolog amit mondott, hogy a hasnyálmirigyet serkenti a több inzulin termelésre. Na most ez egy világszenzáció lenne, ha igaz lenne, de nem igazán lehetséges, hiszen cukorbetegségem 10. évében nagyon nehezesen elképzelhető hogy egy tea képes lenne az ellustult hasnyálmirigyemet inzulin termelésre serkenteni. "Ojala" ahogy a spanyol mondja vagyis bárcsak! Az orvosaim többször említették és én is több helyen olvastam, hogy az első években valamennyi saját inzulinja még van a friss cukrosnak, de ez sajnos az évek folyamán csak fogy, amíg egyszer teljesen ki nem merül. Ezért is szokták mondani, hogy mindenkinek egészséges úgy táplálkoznia, hogy a hasnyálmirigyét sose terhelje túl nagyon édes és megugró vércukorszinteket produkáló ételek fogyasztásával, hiszen előfordulhat hogy ettől áll le illetve nem képes a cukor lebontásához szükséges nagy mennyiségű inzulint megtermelni a hasnyálmirigy. 

Tehát visszatérve a barokk vásárra végül abban maradtunk hogy utánaolvasok a terméknek, mert nem győzödtem meg róla, hogy nekem hasznos lehet ez a tea. Ma még kint vannak az árusok a "Plaza de la constitución" azaz az Alkotmány téren. Valószínűleg lemegyek és veszek egy csomaggal, ami 3 havi adag és 25 euroba kerül. Nem olcsó, de megér egy próbálkozást, annak ellenére hogy a cukraim az utóbbi időben a legutóbbi inzulinadag módosításnak köszönhetően jók. Persze többet a jelenlegi cukraimról novemberben fogok megtudni, amikor ellátogatok ismét az endokrinológusomhoz. A teát szerintem ki fogom próbálni és majd be is számolok róla ugyanitt csak most csak nektek :)