vége a nyárnak

Augusztus utolsó napja van ma. Két hónapja tulajdonképpen szabadságon vagyok, ebből 3 hetet nyaralni is voltam. Rég volt ilyen nyugis időszakom, ez részben meg is látszik a cukraimon. Sokkal kevesebbet mozgok, ezért könnyebben fel is megy a cukker. Ezért a legjobb megoldás kevesebb evés és ugyanolyan szorgos kontroll mint bármikor máskor. Ennek ellenére irtó utálatos amikor különösebb ok nélkül felszökik a cukrom. Ilyen napokon még a diabetikus saját készítésű tiramisumat is csak egészen apró részletekben fogyaszthatom. JA azt annyira bírom mikor egy jó alapos vasárnapi családi ebéd után és ráadásul egy órás siestazás (alvás) után a kezembe nyomnak egy sin azucar fagyit, hogy "neked vettük." Én meg biztosan hülyének tűnök, amikor azt mondom hogy nem ehetek most ilyet. Egy egészséges ember tényleg annyira keveset tud erről, de tulajdonképpen ez teljesen érthető is. Emlékszem rá, amikor kb. 20 éve láttam egy dokumentumfilmet egy diabéteszes biciklistáról. Tökre a fejembe vésődött, hogy ha esetleg valamikor látok valakit megszúrni magát az nem biztos hogy drogos. Hát ennyi maradt meg bennem a doksi film után. Aztán nesze, gyakorold egy életen át. Tíz év sem volt elég arra, hogy teljesen elfogadjam mindezt, annak ellenére, hogy nagyon fegyelmezett vagyok stb. De mint 34 éves nő mit mondjak, nálam duplán ketyeg az a rohadt biológiai óra és igen, a fészekrakás után már arra is kellene gondolni hogy be kell népesíteni... NA ez a nagy feladat még előttem áll. Most befejezem rohanok Pilates-re.