It's all about your attitude avagy Diabétesz világnap

Találtam egy nagyon pozitív site-ot a diabéteszről illetve az érintettekről. I happy Diabetic egy diabéteszes srác website-ja http://www.1happydiabetic.com/. A YouTube-re ő tölti fel a diabétesszel kapcsolatos videókat. Saját magán mutatja be hogy hogyan kell beadni az inzulint és így tovább. Smiles up and sugar down = Fel a mosollyal, le a cukorral!
Ma meghírdettek egy mozgalmat Big Blue test. A lényege, hogy megkértek több embert, hogy mérjék meg a cukrukat, utána végezzenek 10 perc fizikai munkát vagy tornát és utána ismételjék meg a mérést. Mindezt a website-ra be kellett küldeni. Eddig 393-an végezték el ezt a gyakorlatot és összesen 16-tal ment le a cukruk a résztvevőknek. Érdekes kezdeményezés lásd itt http://bigbluetest.org/

igazi andalúz gazpacho recept egyenesen sevillából

Sevillában jártunk múlthéten és a sok élmény, gyönyörű fénykép mellett egy receptet is hazahoztam magammal. Mégpedig "a" GAZPACHO receptjét, amit elsőkézből kaptam andalúz ismerőseinktől. Tudni kell, hogy gazpacho-ból annyiféle verzió van mint csillag az égen, de legalább mint család spanyolországban. Szóval ahány család annyi szokás és megannyi gazpacho recept. Engem az egyik hozzávaló teljesen meglepett, de aztán az íz teljesen meggyőzött! Tehát:

Hozzávalók:

- 1 kg ízes paradicsom (télen amikor a paradicsom nem elég ízes, jobb pucolt egész natúr paradicsom konzervet használni lásd a képen; 2 bodoz fejenként 240g töltősúlyú pucolt egész paradicsomnak felel meg)

- fél hagyma
- egy zöld paprika
- egy uborka
- egy gerezd fokagyma
- egy répa! natúr színező ha úgy tetszik :)
- só
- 1dl oliva olaj
- 0,5dl balzsamecet

Elkészítés: Az uborkát, répát, hagymát pucold meg és a kimagozott, kicsumázott paprikával együtt darabold fel.

Ezután jön egy nagyon fontos trükk! A fokhagymát pucold meg és vágd hosszába félbe. A csírát, vagyis a közepét vedd ki a kés hegyével.

Így a gazpacho finom fokhagymás ízű lesz, de ahogy a spanyol mondja:

"no se repite"

 vagyis nem fog visszaköszönni később, magyarul nem böfögtet majd. Ezt garantálom, hogy így van. Bármilyen ételben ki lehet próbálni.

Aztán amikor mindez a turmix gépben van, öntsd nyakon az 1dl olivaolajjal és a fele annyi balzsamecettel, nameg a két csipetnyi sóval.

Az egészet jó sokáig turmixold. Amikor már az egész homogén állapotú, mehet bele a paradicsom. A konzerv esetében csak ki kell nyomni a meghámozott egész paradicsomból a magot és levet. Ha natúr paradicsomot használsz, gőz fölött kell tartani a paradicsomokat pár percig és utána lehúzni a héját. Ha túl lédús a paradicsom, egy tálba nyomd ki a levét. Esetleg később még kellhet a higításhoz a paradicsom leve!

Ezt még több ideig kell turmixolni, ne kíméld! Krémesnek kell lennie. Ha nem elég híg, adj hozzá a paradicsomlevéből, ha nem marad, akkor egy kis víz is mehet bele, de mindig csak kóstolást követően.

A balzsamecettől lehet kicsit világosabb vagy éppen sötétebb színe, de a répának a szín szempontjából van kulcsszerepe. A gazpacho-nk íze így valami "sensacional" lesz. Nagyon egészséges.

Na most elmondom, hogy miért van meg ez nekem így fényképekkel dokumentálva. Történt ugyanis, hogy nekem immár 4 éves spanyolországi tartozkódásom alatt a kedvenc ételem, italom, üzemanyagom lett a gazpacho, de saját magam elkészíteni sose tudtam. Sose sikerült elég krémesre, hígra, pirosra, stb... Aztán amikor a munkahelyemen Piedad barátnőm liter számra szállította nekem az anyukája által köb-literszámra :) készített gazpacho-t, akkor többszor is memorizáltam a receptet, de sose sikerült klónoznom. Ugyanez megismétlődött többször velem, amikor a spanyol nagypapa által készített Gazpacho-t kanalaztuk egy-egy vasárnapi ebéd során. A válasz a kérdésemre mindig az volt, hogy "es muy sencillo", "es muy fácil". Na persze mondtam én. Nagyon egyszerű és könnyű, nekem mégse sikerül megközelíteni se az elérni kívánt ízt. Ilyenkor mindenki elkezdte mondani a receptet és kiderült, hogy mindenkinek megvan a titkos receptje. Vagy a csipet köménymag, vagy a kenyér, vagy az egy kaliforniai piros és egy sárga paprika a titok, vagy mint esetünkben a répa és a konzerv natur paradicsom. Pffff marha egyszerű, persze! Gondolom ez olyan lehet, hogy mint magyarországon a gulyás leves receptet elkérni valakitől. Mindenki máshogy csinálja és másra esküszik, aztán ugyanúgy gulyásnak hívják, hogy már a halászlét ne is említsem, mert abból is annyiféle van ahány táj, város és falu összesen. Szóval az a következtetésem ezügyben, hogy mindenki a saját gazpacho-jának a kovácsa, csak neki kell állni. Az enyém most kezd kialakulni, de addig is írom ezt a virtuális igazpashow-t, ha ti is úgy akarjátok. És még egy hangulatkép sevillából, ¡OLÉ!

Diabétesz Hollywood szerint

Már régóta szerettem volna itt összegyűjteni azon filmek listáját, amelyek cukorbeteg főhősökkel vagy nem annyira hősökkel dolgozik vagy mutat be. Elsőként eszembejut a

- Con Air, amiben Nicolas Cage mint aktuális igazság-osztó és hős megmenti rabtársa életét azzal hogy keres neki inzulint egy elhagyott(!) reptér orvosi szobájában. És persze talál inzulint miután átugrott több tűzkarikán és betört ablakokon és aztán az izzadó, ájuló-félben lévő fickónak be is adja az életmentő inzulint. Bár 10 éve cukorbeteg vagyok nem tudom elképzelni, hogy pár napos inzulinozás nélkül ilyen erős reakciót váltson ki az alacsony vércukor, hiszen mitől menne le a cukor, ha egyszerűen nincs inzulinbevitel?? Ha pedig amiatt izzad mert magas, akkor se ilyen jellegű reakciót váltana ki, hanem kábé kiinná a csapot a fickó és aztán összepisilné magát, max elájul, de nem kezd el izzadni. Amúgy nekem tetszett a film, de tudni kell hogy popcorn kategóriába tartozik. Amíg eszed jó, de semmi tápértéke nincs. 

A másik film, ami szintén azt az érzést keltette bennem, hogy nem igazán akarja hollywood a cukorbetegséget igaz valójában megmutatni, hanem csak egy újabb eszköz amivel riadalmat, drámát és félelmet gerjeszt a nézőben. A pánik szobáról van szó, amiben ismét egy mellékeszereplő lesz rosszul, mivel hipoját nem tudja kontrollálni, tekintve, hogy be van zárva. Ebben az esetben logikusabb és egyértelműbb a film az előzőhöz képest. Jodie Foster azért könyörög hogy beadják a kislányának a glükagon injekciót, hogy a vércukra rendeződjön. Ezen a két filmen kívül még van jópár, ami a cukorbetegeket mint áldozatokat mutatja be. A következő listát a dLife.com -ról vettem. 

- Chocolat : Judi Dench játszik egy cukorbeteg nagymamát a filmben. Lánya kérése ellenére, miszerint diétáznia kellene, a nagymama titokban forró csokoládézni jár az újonnan nyílt csokoládézóba. A forrás szerint Dench a következő megjegyzést tette a filmről és az általa alakított karakterről: “A film végére, a csokoládé metaforájaként, mindenki eljut a szabad önkifejezéshez, a szexuális felszabadultsághoz és levetközik kötöttségeiket. Egyedül a diabéteszes nőnek nem jár ez ki. Vagyis mégiscsak részese volt, de meg is lett az ára.” Igen, az életébe kerül. Mindemellett a film nem kioktató. Amíg a csokoládézó hozzájárul a nagymama halálához, egyben meg is "gyógyítja" érzelmileg és ráeszmél az unokája és mások iránti szeretet fontosságra. Amikor láttam a Csokoládé című filmet, már cukorbeteg voltam és bizony kicsit ez jött le nekem is a nagy Csokoládé könyv és film láz közepette. Én nem ehetek csokoládét önkifejezésképpen és két kézzel. De aztán nem nagyon izgatott a dolog, mert tudtam hogy fontosabb az, hogy jól legyek, minthogy bedöljek egy marketing terméknek.

- Memento : A film egy igazi thriller annak minden elemével. Adott egy rövidtávú memóriával nem rendelkező főszereplő, Leonard, aki próbál egy kibogózhatatlannak tűnő sztori végére járni. A film nagyon izgalmas és érdekes, de az egyik legdrámaibb részt benne a kétkedő cukorbeteg felesége kapja. Ugyanis nem hisz a férje betegségében, miszerint nem emlékszik a pár perccel korábbi történésekre. Azért hogy lebuktassa megkéri hogy adja be neki az inzulinját. Amit a férje meg is tesz neki. Néhány perccel később ismét szól neki: "Ideje beadnod az inzulinomat". Leonard beadja neki az inzulint és aztán még ahányszor kéri a felesége, egészen addig amíg kómába nem esik és meg nem hal. Ez az a típikus szituáció, ami csak filmben fordulhat elő. Mégpedig egy jó nyomasztó thrillerben. Hülyeség, de legalább megfelel az igazságnak. Ha inzulin-túladagolásod van, kómába fogsz esni és akár meg is halhatsz.

További filmek:

"Acélmagnóliák", "Keresztapa III",  "Családba nem üt a ménkü" és a "Rosszbarátok (Big nothing)". Ezutóbbiról pár sort írnék, mert bár nem láttam és soha nem is hallottam róla, felkeltette az érdeklődésemet. A film stílusát tekintve thriller-krimi-komédia. Jó kis egyveleg és a sztori se semmi. A főszereplők csak a bajt keresik az egész filmben, amíg Hymes ügynök (nem mellesleg cukorbeteg) be nem jön a képbe mint nyomozó. Egyik erőszakosabb összecsapásuk során előkerül az inzulinos tű, mint fegyver... ekkor eldöntik hogy megölik, mégpedig úgy, hogy halálra etetik cukorral. Végül egy jókora cukros nyalókát adnak neki, amivel sikerül is a tervük. Pfff hát tényleg nem tudom meg merjem-e nézni ezutóbbit. Szerencsére fent van a youtube-on, így nem kell messze menni érte.

Csak mint mindig azt mondom. Óvatosan a filmekkel, a hírekkel és az újságcikkekkel. Nem mindig az az igaz, amit látsz, hallassz vagy olvasol. A diabétesz sokkal nyugodtabb és békésebb betegség mint ami a filmekből lejön. Csak megjegyzem hogy pont ezért annyira veszélyesen alattomos is...

Barokk vásár Valdemoroban

Tegnap az Avilában élő barátainknál töltött nagyon kellemes nap után hazaérve, gondoltuk megnézzük milyen az a "Feria Barroca" azaz barokk vásár itt Valdemoroban. Én, aki életem eddigi legnagyobb részét (14évet) a gyönyörű és egyre szépülő barokk győrben töltöttem, a legkevésbé számítottam arra ami várt bennünket a főtéren és azok környező kis utcáiban. Valdemoro egy régi múltra visszatekintő városka, kb. 60.000 lakossal. Építészetileg vannak egészen szép régi épületei (főtér, templomok és monostor), de természtesen mellette csakúgy mint bárhol máshol itt is sok a csúnya, fantáziátlan kocka épület is és sajnos ezek többségben vannak a belvárosban. Viszont a kultúrális élete nagyon mozgalmas. Ezúttal ismét meggyőződhettünk róla, hogy érdemes madridot hátrahagyni és egy kisebb településen élni. Ugyanis egy ekkorka városban meg lehet teremteni azt a bensőséges hangulatot, ami gyerekbarát, nem tömeg programba fulladó buli és ivászat. Emellett olyan felüdülés volt látni, hogy egy vásáron végre nem a szokvány kinai tömeggyártás ócska minőségű áruit látod viszont, hanem fajátékokat, helyi kézművesek által készített ékszereket, kerámia edényeket vagy akár édes és sós fimonságokat mint a kedvencünk a helyben sütött chips "patatas fritas artesanas".

Így találtunk rá többek között egy olyan standra is, ahol gyógyfüveket árultak. És itt jön az aktualitása a bejegyzésemnek. Ahogy a képen is látszik, közvetlenül a prosztata gyógyfüvek mellett, az első sorban árulták a Diabetes névre hallgató gyógyteát, amire természetesen kötelességemnek éreztem hogy rákérdezzek az inkább középkori mint barokk ruhába öltözött árusnál.

  

Ekkor kaptam egy szép hosszú felsorolást mindenféle gyógyfüvekről, aminek 90%-át természetesen nem tudnám elismételni vagy akár egyet se megnevezni. Ennek ellenére nem tágítottam és kicsit elbeszélgettem az árussal, akiről kiderült hogy egy andaluziai (egész pontosan Jaen-i) gyógyfű termesztő - Plantas Medicinales de Andalucía - cég képviselője és még honlapjuk is van! Az elbeszélgetéskor kiderült számomra, hogy az illető nem cukros, mivel nem teljesen logikus dolgokat sorolt fel példának arra hogy mire jó a gyógytea. Mint például a típikus hiba amiből egyből tudom hogy nem igazán vágja a témát az illető az a megfogalmazás hogy "súlyos cukorbeteg mivel injekciózza magát". Ilyen meghatározás tudtommal nincs az orvosi kifejezések között, ugyanis egy 2-es típusú cukorbeteg aki "csak" gyógyszereket szed, ugyanolyan komolyan veendő cukorbeteg mint egy 1-es típusú. Csupán más kezelést igényel az egyik mint a másik. Tehát amikor ezt az árus felvázolta, nyilvánvalóvá vált számomra hogy azt gondolja hogy a nagymamámnak veszem a teát és nem igazán tudok a cukorbetegségről sokat. A lényeg, hogy állítólag nem a cukrot csökkentő teák csoportjába sorolta az övéket, hanem egy olyan teának, ami egyensúlyban tartja a cukorszintet így csökkentve az inzulin igényt. A másik dolog amit mondott, hogy a hasnyálmirigyet serkenti a több inzulin termelésre. Na most ez egy világszenzáció lenne, ha igaz lenne, de nem igazán lehetséges, hiszen cukorbetegségem 10. évében nagyon nehezesen elképzelhető hogy egy tea képes lenne az ellustult hasnyálmirigyemet inzulin termelésre serkenteni. "Ojala" ahogy a spanyol mondja vagyis bárcsak! Az orvosaim többször említették és én is több helyen olvastam, hogy az első években valamennyi saját inzulinja még van a friss cukrosnak, de ez sajnos az évek folyamán csak fogy, amíg egyszer teljesen ki nem merül. Ezért is szokták mondani, hogy mindenkinek egészséges úgy táplálkoznia, hogy a hasnyálmirigyét sose terhelje túl nagyon édes és megugró vércukorszinteket produkáló ételek fogyasztásával, hiszen előfordulhat hogy ettől áll le illetve nem képes a cukor lebontásához szükséges nagy mennyiségű inzulint megtermelni a hasnyálmirigy. 

Tehát visszatérve a barokk vásárra végül abban maradtunk hogy utánaolvasok a terméknek, mert nem győzödtem meg róla, hogy nekem hasznos lehet ez a tea. Ma még kint vannak az árusok a "Plaza de la constitución" azaz az Alkotmány téren. Valószínűleg lemegyek és veszek egy csomaggal, ami 3 havi adag és 25 euroba kerül. Nem olcsó, de megér egy próbálkozást, annak ellenére hogy a cukraim az utóbbi időben a legutóbbi inzulinadag módosításnak köszönhetően jók. Persze többet a jelenlegi cukraimról novemberben fogok megtudni, amikor ellátogatok ismét az endokrinológusomhoz. A teát szerintem ki fogom próbálni és majd be is számolok róla ugyanitt csak most csak nektek :)

Spanyol diabetes egyesület

Ma kaptam meg a Spanyol diabetes egyesület hírlevelét. Mint mindig beleolvastam és ezúttal volt is időm beleolvasni némelyik cikkbe. A legérdekesebb egy spanyol lánynak a kenyai 30 napos hátizsákos utazásának a blogja volt. Idén augusztuban utaztak barátokkal kenyába és az utazásra való speciális (oltások beszerzése és orvosi) felkészüléstől egészen a hazautig leírja a tapasztalatait. Ugyanazt a konkluziót vonta le ő is, mint amit én korábbi biciklist túráim során vagy bármilyen csoportos utazásaim során. A diabétesz egyáltalán nem gátló tényező, sőt egyfajta védettséget ad a lehetséges problémákkal szemben. Az állandó kontroll és saját tested reakcióinak figyelésével nagyon sok gondtól óvjuk meg magunkat, miközben mások csakúgy elszédülnek és leesnek a bicikliről (friss cukrosként vettem részt céges biciklitúrán, mindenki rám vigyázott, miközben egy "egészséges" srác csak úgy elájult és leesett a bicikliről) vagy kificamitják a bokájukat már a repülőteren (a blogban meséli el a lány, ahogy Nairobiba érve első nap csúnyán kificamítja a bokáját az egyik lány) vagy éppen az egész utazás alatt hasmenéssel küzdenek mindannyian kivéve Maria a blog író lány.
Íme a link: http://blogs.rietedewillyfog.com/azucar-en-los-bolsillos/
azucar en los bolsillos, azaz "cukor a zsebekben" Nagyon tetszik az egyik kép, amit feltett magáról a lány. Vércukormérés hennával festett kezekkel...

A Spanyol diabétesz társaság honlapja pedig: http://www.fundaciondiabetes.org/index.asp

Új vércukormérőm van

…csak úgy kaptam a háziorvosi asszisztenstől. Mint mindig 1 vagy 2 havonta interneten kérek időpontot Maria Angeles-hez, aki a kirendelt orvoshoz járó orvos asszisztens. Igen, mert Spanyolországban ezek a dolgok így MŰKÖDNEK. (Bárcsak ezt az egészen egyszerű időpontkérő internetes rendszert ki tudnák Magyarországon is fejleszteni, sőt fejleszteni se kellene sokat rajta, csak le kellene másolni a spanyol modellt.) Szóval elzarándokoltam ismételten a tesztcsíkjaimért, amik napi 3-4 szeri mérésekkel értelemszerűen hamar elfogynak. Spanyolországban az inzulin csakúgy, mint Magyarországon, receptre szinte ingyenes, viszont a teljes kezeléshez elengedhetetlen mérésekhez a tesztcsíkot saját magadnak kell állnod, hacsak a háziorvosi asszisztens nem passzol át neked havi egyszer az orvos látogatóktól kapott tesztcsíkokból néhányat. Azonban nyár közepén az orvos látogatók is ritkábban szállítják a "repi" eszközöket, ezért csak egyfajta tesztcsík volt raktáron. Az általam nagyon kedvelt OneTouch Ultra Easy mérőt használom amióta Spanyolországban regisztrált diabéteszes vagyok, azaz közel 4éve. Tíz éves cukorbetegségem ideje alatt ez a gép a legdiszkrétebb, leggyorsabb és legegyszerűbb kezelésű. Az új gép, amely a Breeze 2 névre hallgat és a Bayer fejlesztése kicsit nagyobb, ugyanolyan gyors mint az előbb említett, viszont egyik előnye, hogy tíz tesztcsíkos tára van hátránya viszont a kicsit bonyolultabb kezelése / üzembe helyezése. Nem vagyok benne biztos, hogy egy idősebb diabéteszes meg tudja jegyezni az alább részletezett üzembe helyezési használatmentet. Következzen itt alább az eddigi mérőimről egy a lehetőségekhez mért kis bemutatás / elemzés.

 

DCont Personal, a 77 Elektronika magyar cég terméke.

 

Az első gépem, tekintve hogy Magyarországon diagnosztizálták nálam az 1-es típusú diabéteszt, egyből egy magyar mérő lett. A győri kórház diabétesz osztályának nagyon készséges és türelmes nővérkéi több napos új életmód-oktatásban / betanításban részesítettek, ami során a gép használatát is kellően begyakoroltam. Naponta legalább 10-szer használtam eleinte, így nagyon nagy segítségemre volt és elválaszthatatlan társam lett az első években. Azonban így közel 10 év távlatából visszatekintve úgy látom feleslegesen nagy, lassú, nem ujjbegy-barát és nehezen tisztántartható. Emlékszem mindig úgy választottam kézitáskát, hogy beleférjen a mérőm. Nem volt könnyű báli ruhához kistáskát választani… Továbbá abból következőeg, hogy csak egy nagyobb vércseppet tud a gép mérni illetve ezt 15mp-en keresztül teszi, nagyon nehéz mozgó járművön, pad alatt a suliban vagy egyéb nem asztal melletti helyen mérést végezni vele. Tuti hogy csupa vér lett mindenem kivéve a tesztcsík egész felülete. Volt egy időben DCont Cabriom is, ami egy gyorsabb verziója ugyanennek a mérőnek, de az is csak átlag 10mp után adott eredményt, és ahogy most nézem az új mérőik adatait azok sem tudják ezt a 10mp-es lélektani határt leküzdeni. Az első időszak ugráló cukrait kimutató gép néha nagyon lehervasztott, aztán máskor meg kellemesen biztosított meg arról, hogy jól ettem és eleget. Az a 10-15 másodperc elég volt nekem ahhoz, hogy felhúzzam magam és komolyan izguljak azon, hogy vajon most 5 lesz a cukrom vagy 15??!! Olyan volt minden egyes mérés, mintha a nyertes lottó számokra vártam volna a szombati lottóhúzáskor. Az új gép adatai között szerepel a 15 µl kapilláris vér mint a vércukorméréshez szükséges mennyiség, de nem tudom mekkora vércseppet jelent ez, de sajnos nem tűnik valami "ujjbegy-barátnak". Mindennek ellenére meg kell vallanom, hogy a cég nagyon széleskörű szolgáltatással látja el a laborjába és az üzletébe látogató diabéteszes ügyfeleket. Tartsák meg jó szokásukat és csak így tovább!

Főbb adatok:

• 2db lapos elemmel működik
• 15mp-en belül ad eredményt
• egy telt vércseppel a tesztcsík teljes „reagens” felületét át kell itatni, különben rossz eredményt vagy hiba üzenetet ad a gép
• könnyű gép viszont a tokkal együtt egy filofax vagy napirend füzet méretű az egész
• a gép a tesztcsíknak megfelelő kódolása manuálisan történik minden egyes tubus megkezdésekor
• a készüléket rendszeresen tisztítani szükséges a nagyobb vércseppek foltjainak eltávolítása érdekében
• rendszeresen kalibrálásra kell vinni a 77 elektronika laborjába, ahol nagyon jó és teljeskörü szolgáltatást adnak illetve egyben információkat is a diabetes minél hatékonyabb kezelése érdekében. Cím: 1116 Budapest, Fehérvári út. 98
• a készülék által tárolt adatokat fel lehet tölteni számítógépre is. Az adatfeltöltéshez szükség van egy LiteLink adapterre és a hozzá tartozó Diatransfer programra.

 

LifeScan J&J- OneTouch Ultra Easy

 

 

A LifeScan Ultra Easy, ahogy a neve is jelzi, ultra konnyű, egyszerű, gyors és egyben diszkrét megoldás a vércukor-mérésre. Nem pittyeg vagy villog, így nyugodtan bárhol (suliban, óra közben, buszon, színházban) megmérheted a cukrod 5mp alatt teljesen észrevétlenül. Ez a gép annyira ultra minden, hogy nem is tudok mi mást írni róla.



Főbb adatok:

• 5 mp alatti vércukormérés
• egészen apró vércseppel működik, a tesztcsík gyorsan, nyom nelkül felszívja a vérmintát
• egy elemmel működik
• nem szükséges a gép semmiféle tisztítása
• a tesztcsík és a gép kódolását manuálisan kell elvégezni minden tubus megkezdésekor!
• számítógépre átmenthetők a mérések adatai, a software a honlapról ingyenesen letölthető
• 500 mérést képes tárolni a gép memóriája
• több színben megrendelhető! 

Bővebb információk a LifeScan termékek honlapján

 

 

Breeze 2

 

A többi mérőhöz képest kicsit bonyolultabb a gép üzembehelyezése:

 

↑ Először is a gépet a fenti 1-5. lépésekben kell bekapcsolni, „felhúzni” és aztán üríteni.

 

↓ Másodsorban a 10 tesztcsíkból álló tárat a gépbe az alábbi képsoron látható módon kell behelyezni.

Előnye hogy nem kell minden egyes mérésnél a tesztcsíkkal bíbelődni. Mindenképpen érdekes megoldás, de még sokkal jobb lenne ha még nagyobb tára lenne. Engem a pittyegése zavar, szerintem nincsen rá semmi szükség, csak feleslegesen felhívja magára a figyelmet méréskor mondjuk egy étteremben vagy a buszon.

 

Főbb adatok:

• 5 mp alatti vércukormérés
• egészen apró cseppből is képes mérést végezni, a tesztcsík hajszálcsöves nagy nedvszívóképességü szerkezetének köszönhetően
• Bayer HealthCare program segítségével minden adat átmenthető a számítógépre
• minden egyes tesztcsík-tár behelyezésével egyidőben automatikusan kódolja magát a gép. Nincs szükség kézi kódolásra!
• 420 mérést képes tárolni a gép memóriája
• 1db litium 3V (CR2032) elemmel működik.

Bővebb információk a Bayer honlapján.

 

Összegzésképpen annyit, hogy ha ezt egy régebb óta diabéteszes olvassa, biztosan eszébe jut, hogy voltak olyan idők, amikor a vércukor eredményeket csak pár hónappal későbbre tudták megmondani. Én ezt már el se tudom képzelni, ahogy azt sem, hogy a tűket főzni kellett és ampullából kiszívni a szükséges milligramnyi inzulint. Brrrr... kiráz a hideg, de egyben elönt a melegség arra gondolva micsoda "szerencsém" van, hogy most vagyok cukros. Szóval szerintem van ok az optimizmusra. Ki tudja mi lesz 10 év múlva a diabétesz kezelés házatáján.

vége a nyárnak

Augusztus utolsó napja van ma. Két hónapja tulajdonképpen szabadságon vagyok, ebből 3 hetet nyaralni is voltam. Rég volt ilyen nyugis időszakom, ez részben meg is látszik a cukraimon. Sokkal kevesebbet mozgok, ezért könnyebben fel is megy a cukker. Ezért a legjobb megoldás kevesebb evés és ugyanolyan szorgos kontroll mint bármikor máskor. Ennek ellenére irtó utálatos amikor különösebb ok nélkül felszökik a cukrom. Ilyen napokon még a diabetikus saját készítésű tiramisumat is csak egészen apró részletekben fogyaszthatom. JA azt annyira bírom mikor egy jó alapos vasárnapi családi ebéd után és ráadásul egy órás siestazás (alvás) után a kezembe nyomnak egy sin azucar fagyit, hogy "neked vettük." Én meg biztosan hülyének tűnök, amikor azt mondom hogy nem ehetek most ilyet. Egy egészséges ember tényleg annyira keveset tud erről, de tulajdonképpen ez teljesen érthető is. Emlékszem rá, amikor kb. 20 éve láttam egy dokumentumfilmet egy diabéteszes biciklistáról. Tökre a fejembe vésődött, hogy ha esetleg valamikor látok valakit megszúrni magát az nem biztos hogy drogos. Hát ennyi maradt meg bennem a doksi film után. Aztán nesze, gyakorold egy életen át. Tíz év sem volt elég arra, hogy teljesen elfogadjam mindezt, annak ellenére, hogy nagyon fegyelmezett vagyok stb. De mint 34 éves nő mit mondjak, nálam duplán ketyeg az a rohadt biológiai óra és igen, a fészekrakás után már arra is kellene gondolni hogy be kell népesíteni... NA ez a nagy feladat még előttem áll. Most befejezem rohanok Pilates-re.